Lalala, egy dallomot fütyülve. Most jön a ti és dó. Megtartva lépéseid jókedvét, menj tovább, vidáman.
Átsétálni a szélen teljes vállszélességgel, mosolygó önelégültséggel
És kidomborított mellkassal
„Ne menj el”
Mondod
De ha megkérded
„Miért nem mész tovább?”
Ez egyszerű.
Ez nem olyan egyszerű, nemde?
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
Olyat tenni, mint köszönteni a mező zsurlóit
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
És …* először tavasszal
Változatlan napok, változatlan múlt
Változatlan álmok, változatlan holnap
Változatlan én, változatlan te
Maradjunk itt, mint ez a változatlanság, rendben?
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
Olyat tenni, mint köszönteni a mező zsurlóit
tavaszi szél fuvallata egy szellő
tavaszi szél fuvallata egy szellő
És …* először tavasszal
Ugyanazok a régi napok, egy múlt, ahová nem mehetsz vissza
Az álmok mindig kergetnek, a holnap igazságos a szemeid előtt
Egy határozott mellettem maradás, egy mosolygós te
Hezitálás nélkül, együtt…
Csak viccelek!
~ma, Miyavi-san tartja a beszédet~
*Megjegyzés: bocsánat, a kihagyott szót egyszerűen nem tudtam lefordítani. Egyetlen egy szótárban sem találtam meg azt a szót, de még a japánt sem. Hontou ni gomenne.